2018. január 14., vasárnap

Jacob Grey: Vadak

Néha az ember betéved a postára, és egy könyvmoly mit is csinálhatna várakozás közben, minthogy a könyveket nézegeti. Így jártam jómagam is. Azt hozzátenném, hogy ilyenkor az akciós könyveket fürkészem, és ha van olyan, ami felkelti az érdeklődésem, akkor már kapom is le a polcról, és jön velem haza. Ez történt ezzel a könyvel is. Nem tudom, mennyi az eredeti ára, de kerek 1.196.- forintért szereztem be.
Először a borítója tetszett meg, egyszerűen fantasztikus. Szeretem a figyelemfelkeltő, izgalmas, misztikus képeket. Szóval, nálam ez nagyon betalált. Aztán a fülszöveg sem piskóta. Érdekes, titokzatos. Annak ellenére, hogy ez nem más, mint egy kis részlet a könyvből.
Aki ismer az tudja, hogy nem szeretem, ha a fülszöveg nem más, mint egy részlet, mert abból nem tudom meg, hogy miről szól. Ergo, nem vagyok képes eldönteni, hogy ez most olyan téma ami érdekel, vagy sem. De ennél a könyvnél, ez nem volt kérdés.

Maga a könyv háromszáz oldal, és nem kell mondanom, hogy pár óra alatt végeztem vele. Azt is hozzáteszem, hogy nem kimondottan egy felnőtteknek íródott történetről beszélünk. Talán azt mondhatnám, hogy a legjobban a 12-14 éves korosztályt célozta meg az író. Egy modern kori mese, kis izgalommal, rejtéllyel megspékelve.
A lényeg annyi, hogy van egy ifjú titán, név szerint Kra, aki az erdőben, egy fán lakik, és képes a varjakkal beszélni. A múltjáról nem tud semmit, legfeljebb annyit, amit a rémálmaiban lát. Innen indul a történet. 
Eleinte nem igazán kedveltem Kra-t, mert számomra túl gyereknek tűnt. Jó, az is, na de akkor is. Ha egy ennyi idős fiú jobb híján az utcán (erdőben) él, azért elvárnék tőle nem sok, egy pici komolyságot. Legalábbis többel, mint amennyivel az író felruházta. Ez csak a történet elején van így, mert ahogy alakulnak az események, úgy Kra is mind komolyabb, és érettebb lesz. Mire eljön a végső megmérettetés, addigra felnő a feladathoz. Az író szépen felvezette, vagyis inkább végigvezette ezt a kisfiút a jellemfejlődés szakaszain, hogy mire oda jut, addigra az olvasó is komolyan tudja venni.

Összegezve: nem mondom azt, hogy ez a könyv lesz a kedvencem, de nem csalódtam benne. Pont azt kaptam, amire a borító és fülszöveg alapján számítottam. Ez egy korrektül megírt történet, se nem több, se nem kevesebb.
A történet viszont nem áll meg itt, mert van folytatása is. Ha egyszer jó kedvemben leszek, akkor nyakamba veszem a várost, és felkutatom a többi kötetet.


Címkék:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal