2018. január 14., vasárnap

Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban

Pár napja kezdtem el, és az elején nem kötött le annyira, amennyire a fülszöveg alapján gondoltam. Nem tudom miért, de valahogy furcsa volt számomra az könyv stílusa. Azért nem tettem félre, mert még nem olvastam az írótól, és ilyenkor adok egy esélyt. Nem bánta meg. Egyáltalán nem. 
A könyv olvasása közben hozzászoktam az íróhoz, és már nem éreztem furcsának, zavarónak a megfogalmazást, hanem ép ellenkezőleg: élveztem. Magával ragadott a történet, illetve a cselekmény felépítése is. 

Tegnap fejeztem be. Már csak pár oldal volt hátra, és úgy éreztem, hogy ez nem lesz egy maradandó élmény. Jó, jó volt, de valami hiányzott, valami plusz. Igazából magam sem tudtam. Aztán elfogytak az oldalak, bezártam könyvet, becsúsztattam a munkahelyi fiókomba. Pár óra múlva azon kaptam magam, hogy még mindig a cselekményen jár az agyam. Észre sem vettem, hogy a szereplőkön, az eseményeken, és a mi lett volna, ha… gondolatok jártak a fejemben. Úgy éreztem/érzem, hogy valami húz vissza hozzá.
Szóval, utólag azt mondom, hogy ez igenis egy jó könyv, mely nem olvasás közben csapja meg az olvasót, hanem utána, mikor már úgy érzi, hogy semmi újat nem mondott. Pedig… dehogynem! 
Azt hiszem, megyek és még elmélkedem róla egy picit.





Subscribe to Our Blog Updates!




Share this article!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML