2018. január 14., vasárnap

Lev Tolsztoj: Háború és béke

Magát a könyvet, jobban mondva a könyveket (mert ez egy négy kötetből álló mű), pár éve egy antikváriumban vettem, kerek négyszázkilencven forintért. Szinte utánam dobták. Azóta többször is elolvastam, de még mindig ugyanúgy végig tudom izgulni az eseményeket, mint az első alkalommal.

Egy kis érdekesség a könyvről:
Az író eredeti terve szerint az orosz történelem három fontos eseményét kapcsolta volna össze, melynek a Három korszak címet adta volna. De ez csak terv maradt, ehelyett egyetlen korszakra irányította figyelmét arra, amikor az orosz nép Napóleon császár felett aratott győzelmet. Ebből keletkezett a regény, melyet teljes három évig írt, miközben sokszor pontosította, egyes részeit többször is átírta.

A történet két különálló, de egymással sokszor összefonódó szálon fut. Az egyik szálon négy nemesi család, grófok, hercegek, arisztokraták életét követhetjük figyelemmel, mely bemutatja mindennapi életüket. A másikon pedig, a háttérben kirajzolódik a kor véres történelmi színtere, melyet az író több társadalmi réteg szemszögével láttat.
Aprólékosan, részletesen, érzésekkel telve írja le Andrej herceg hazaszeretetét, Pierre csalódottságát vagy épp Natasa szerelmi bánatát. Olyannyira jók a jellemrajzok, az apróságok, melyekkel a szereplőket éltre kelti, az eseményeket megörökíti, hogy amikor egy kis időre letettem, majd újból kinyitottam, tudtam, hogy hol tartottam, és a szereplők is régi ismerősként köszöntöttek.
A műben az író többször is kifejti nézetét, evangéliumi idézeteket használ fel és foglalkozik a szabadkőművességgel is. Mindezt úgy, hogy közben nem zökkentem ki a könyv világából. Ez nem elvesz a történet hitelességéből, élvezhetőségéből, hanem épp ellenkezőleg. Mintha maga Tolsztoj szólt volna hozzám, mondta volna el véleményét, látásmódját, és ezzel mély értelmet, mondanivalót adott a cselekménynek, melyen képes voltam órákig, akár napokig gondolkodni.
A könyv első ötven oldalán keveredik az orosz és francia nyelv, így minduntalan a lap aljára kellett néznem. Amint ezen túljutottam, már egyre kevesebb a két nyelv közti ugrálás, és teljes mértékbe
n élvezhető a történet. Személy szerint nekem ez a kedvenc könyvem.





Subscribe to Our Blog Updates!




Share this article!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML