2018. március 13., kedd

Marie M. - Hancúrcica társra talál

Ezt a könyvet még tavaly novemberben vásároltam meg magától az írónőtől az IBO (Író*Blogger*Olvasó) összejövetelen. Nem panaszkodom, mert a tombolán is nyertem egy könyvet, de erre a kötetre kifejezetten kíváncsi voltam. A cím - ami nagyon találó - keltette fel az érdeklődésemet. Igaz, a borító nem annyira nyerte el a tetszésem. Jó, ez így nem igaz, mert nem rossz, csak belegondoltam, hogy fogom ezt tömegközlekedésen olvasni. Persze találtam rá megoldást, mert bekötöttem.

Amit még sajnálok az, hogy ugyan már tavaly a magaménak mondhattam, csak idén jutottam el odáig, hogy elolvassam, és megosszam veletek a véleményem. Minden egyes könyvet, amit megveszek, azt el is olvasok. Mégpedig abban a sorrendben, ahogy könyvtáram részévé váltak. Szóval, ezért késett a véleményem.



A fülszövegre is azt tudom mondani: nem rossz, de valahogy nem az igazi. Egy átlag olvasó, egy boltban, nem biztos, hogy leemelte volna a polcról. Nem ragadja meg annyira egy könyvmoly figyelmét. Pedig kár érte, mert ez egy kifejezetten jó történet. Amint elolvastam a blogger szót, már tudtam, hogy ez a kötet jön velem haza. Egyrészt hajtott a kíváncsiság, másfelől a témát is érdekesnek találtam. Ami a történetet illeti, azt kell mondjam, hogy nem pont azt kaptam, amire a fülszövegből gondoltam.

Az írónő életének egy részét követhetjük figyelemmel ebben a történetben. Azt, ahogy párt keres, az ezzel kapcsolatos félelmeit, kudarcait, a győzelmeit, mindent, ami az életének abban a periódusában lejátszódott benne. És ezért is írtam az elején, hogy egy picit megtévesztő a cím. Mert az alapján egy teljesen más cselekményre asszociáltam. Nem mondom, hogy egy klasszikus mű, de ha az olvasó van annyira intelligens (nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is), hogy olvasni tud a sorok közt, akkor ez egy igen jó könyv. Egy jól megírt történet, ahol ugyan csapongunk az időben és a férfiak közt, de a lényeg nem is ott van, hanem azon, ezt miként éli meg egy nő, egy ember. Lehet arra hivatkozni vagy ráfogni, hogy ne várjunk tőle sokat, ne magyarázzunk bele olyat, ami nincs, de ezzel nem értek egyet.
A laza, könnyed stílus ne tévesszen meg senkit, mert igenis van mondanivalója a sztorinak. Nemcsak az, amit első olvasásra gondolunk, hanem igenis komoly dolgok húzódnak a háttérben. Ez a stílus kell a népnek ahhoz, hogy egyáltalán a kezébe vegye a könyvet. Fiatalosan fogalmazva: fogyasztható legyen.

Kifejezetten tetszik, hogy a szerző felvállalta saját magát, és azt, amit ő maga képvisel, amiben ő maga hisz. Imádtam a szöveg egyszerűségét, mégis olvasás közben éreztem, itt többről van szó, minthogy egy nő leült, és leírta a kalandjait, ezzel mintegy tárggyá avanzsálva a férfiakat. Csak gondoljunk bele jobban, egy kalandhoz nem elég az, ha csak az egyik partner van benne. Kettőn áll a vásár. Nem hízelegnek egymásnak, nem futnak felesleges köröket. Megvannak a játékszabályok, amiket mindenki ismer, elfogad, betart. 

Ami mégis a legjobban megfogott, az az író őszintesége, hogy felvállalja és elfogadja magát olyannak amilyen. Nem kér, nem követelődzik, nem alázkodik meg. Csak megy, járja a saját maga útját. Nem érdekli mások véleménye, a torzsalkodás helyett a boldogságának keresésébe fekteti minden energiáját. Azt hiszem, ezért nagyon tisztelem, és becsülöm. Sokan csak szeretnénk ilyenek lenni. Olyanok, akikre a társadalom elég sok negatív jelzőt használ. De ha őszintén magunkba nézünk, akkor rájövünk, hogy azok a "kedves" jelzők abból fakadnak, amit a társadalom megkíván tőlünk, hogy normálisak legyünk, elvegyüljünk a tömegben. Nem is értem, miért baj az, hogy Marie mert kiállni a sorból, és azt mondani, hogy neki ez így nem jó, másképp szeretné elérni a célját?





Azért vannak negatívumok is a könyvben. Annyi férfinév szerepel benne, néha vissza kellett lapoznom, hogy értsem ki, kivel van. És ebből adódik a következő, ami engem zavart. Egy picit csapong az időben és térben a cselekmény. Bár, ez nem von le a történet értékéből.

Az egyik kedvenc részem, melyet Marie a februári IBO-n is felolvasott:

"Akiknek az élete abból áll, hogy elítéljenek, megítéljenek, mindezt azért, mert NEM zárdaszűzként tengetem napjaimat."

"Nem ismersz. Nem tudod, mi igaz abból, amit leírtam, sem azt, mi a fikció. Egyszerű. Ne olvass! Én a megnyilvánulásaidtól nem fogok változni, feleslegesen köpködsz."



Subscribe to Our Blog Updates!




Share this article!

2 megjegyzés:

  1. Drága Emilly!

    Neked hála kedvet kaptam a könyv elolvasásához. Köszi szépen... Még egy könyv az így is hosszú listához ><

    Ui.: Ugye tudod, hogy majd tőled fogom elkunyerbálni?

    Szeretettel:
    Hollótoll

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hosszú lista! Nekem mondod? Annyi könyvet vettem idén, hogy még csak a felét tudtam elolvasni. És hol van még akkor az, hogy mindegyikről szeretnék véleményt írni. Jelenleg Merle-Védett férfiakat olvasom. Elvileg az lesz a következő a sorban. De van még jó pár, melyet már kiolvastam, csak a véleményemre vár.

      Reméltem is, hogy kedvet kapsz hozzá. Amint talizunk, szólj rám, és viszem magammal.

      A te Emillyd :)

      Törlés

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML